2012. szeptember 27., csütörtök

Nem babra megy a játék...

Kedves Követőim, Olvasóim:))
A mai bejegyzésben szeretném veletek megosztani életem talán egyik legnagyobb eseményét, és lehetőségét:

valóra válik az Álmom (talán)!

Egészen pici korom óta imádok rajzolni, firkálni; bár igazából mindegy mit csinálok csak ceruza legyen a kezemben!
Mindig jártam iskolai rajzszakkörökre - bár ezt egy időre abbahagytam, mert már egészen kicsinek sem szerettem, ha túlzottan bekorlátoznak, és megmondják mit hogyan csináljak...úgy éreztem a tanárnéni a saját ötleteit, stílusát erőlteti rám, és nem igazán engedi, hogy kifejezzem magam a rajzaimmal; úgyhogy könnyes búcsút intettem a rajzolástól...el is ment a kedvem tőle.... :((



Jött a pályaválasztás, a középiskolában grafikát szerettem volna tanulni, de végül gimnáziumba kerültem (szülői nyomásra)...viszont itt  annyira jófej rajztanárom volt, hogy újra kedvet kaptam a dologhoz, és szabadjára engedhettem a fantáziámat!:)) Igazi művészlélekkel álltam szemben, a legjelentéktelenebb vonalban is látott valami művészit; mindenbe belelátott valamit, és nekem ez nagyon tetszett benne, imádtam:D Olyannyira beleszerettem megin a rajzolásba, hogy végül Rajz-és vizuális kultúrából érettségiztem; és előtte újra beiratkoztam rajzszakkörre a barátnőimmel, ami nagyon jó móka volt!

Következő állomás: a főiskola. Annyi szabadidőm még soha életemben nem volt, min ez alatt a 3 év alatt:D El kezdtem festegetni; és ekkor kezdtem el a Habosbabost is, mert nem bírtam meglenni a kreatívkodás nélkül:))))
 Ennek már lassan két éve; és az ékszerkészítés tölti ki a mindennapjaimat; persze csak a délutáni-esti-hajnali órákban, mert napközben dolgozom.
Fárasztó így kicsit, de az irodai munka után felüdülés néha leülni, ékszerezni; és kikapcsolni, közben ábrándozni az elégedett arcaitokról... :))

Visszatérve kicsit a főiskolai évekhez, de ezáltal közeledvén a lényeghez; elmondom, hogy a fősuli utolsó évében megismerkedtem egy új világgal, ami egyből magával ragadott. Megcsináltattam életem első tetoválását, amit azóta már több is követett, és még fog is...:$

Ő az, és egyben a kedvencem is.

Nekem mindig is nagyon tetszettek, de 21 éves koromig vártam az elsővel, mert  nem igazán tudtam mit szeretnék, "csak úgy" meg nem akartam varratni; hogy legyen rajtam valami, mert az elég béna dolog szerintem...Ezt vallom:

"A tetovált embernek megjelenik a lelke a testén." 
by Gémes István (James TattooArt - facebookon)
Ez szerintem gyönyörű:)))
.
Na, aztán történt is egy nagy változás az életemben, ami fenekestül felforgatott mindent; és úgy döntöttem: egyszer élünk, vágjunk bele! Nem bántam meg, bár ez gondolom kiderült már...:)))
Nagyon-nagyon elmerültem ebben a világban, rengeteg tattoos oldalt ismerek, olvasok, nézelődök; terveket szövögetek (szeretnék egyszer egy tetoválók festményeivel/rajzaival berendezett kiállítást szervezni - amolyan figyelemfelkeltő-diszkrimináció eloszlató-művészet-központúság célzattal -, mert eredetileg rendezvényszervező vagyok); meg ilyenek... szóval mindegy mi történik velem, csak tattookkal legyen kapcsolatos:)))

Ezt követően, vagy ebből kifolyólag  jött az ötlet/vágy, hogy mivel szeretek rajzolni is: "Milyen jó lenne tetoválni...!" Azonban elég tehetséget sosem éreztem magamban ahhoz, hogy komolyan bele is vágjak...Én?!?! Áhh...
Viszont, el kezdtem kb. félévvel ezelőtt céltudatosan tenni a dolog érdekében....rajzolok, mint a bolond, ha lehet minden nap...és felteszem a netre is őket, véleményezésre, meg minden.... egész jó visszajelzéseket kapok, bár én örökké elégedetlen vagyok - ami jó szerintem, mert ez is visz előre. 
Vágyakozásaim közepette, újra megismerkedtem általános iskolai pajtásommal - akivel 10 éve nem találkoztam -, Juhász Marcival, aki sokatoknak ismerős lehet, de, ha mégsem; íme:
http://www.youtube.com/watch?v=kPrOo4KvWyQ
Ez a dal a szövegét illetően akár még aktuális is lehet a jelenlegi helyzetemet illetően; ugyanis Marci is látta a rajzaimat, tetszettek neki; és amint jól látjátok - ennek tetejébe - ő is eléggé elmerült a festékes vödörben:)))) Szóval, jött ő, és segített...megadta a végső lökést: vágj bele, indulj! Úgyhogy beajánlott a tetoválójához, Zilahy Olivérhez, aki Kazincbarcikán a Troll Tattoot működteti; és akivel meglehetősen jó barátságot is ápol. 
https://www.facebook.com/pages/Troll-Tattoo/215028038601614?ref=ts
Olivér pedig nyitott volt a dologra, találkoztam vele, beszélgettünk, otthagytam nála a rajzaimat, megnézte őket; és pár nappal ezelőtt, szeptember 23-án újból találkoztunk... 

...És, lőn: "padavan" lettem, vagyis tanonc, de így bénán hangzik:P

Annyira boldog vagyok:)))) Legmerészebb álmomban sem hittem volna, hogy ez lehetséges lehet...!
De, Olivér ezek szerint egyelőre mégis lát bennem némi tehetséget, fantáziát és lehetőséget, mert azt mondta szívesen segít, aztán meglátjuk mi lesz...
Rengeteget kell még fejlődnöm - ebben mindketten egyetértünk, és a fejlődésen van a hangsúly...ha sikerül ezt produkálnom, akkor előbb-utóbb akár tényleg gép is kerülhet a kezembe, és papír helyett bőrre is dolgozhatok:))) 



Hatalmas nagy hálát érzek Marci és Olivér irányába is, amiért támogatnak és segítenek! Ezúton is köszönöm nekik; és mindazoknak, akik még rajtuk kívül valamilyen úton-módon segítettek, támogattak - akármi is lesz ebből a dologból!:) De, ahogy ők mondanák: "Rajtad múlik"! 
Kőkeményen dolgozni fogok ezért az álomért, hogy ne csak az legyen, hanem valósággá is váljon; nagyon lelkes, és elszánt vagyok!



Nem akarok ennyire előre menni, viszont, ha ez összejön, akkor esetleg a Habosbabos-korszaknak véget kell érnie.... :(( Ha csak nem tudom rávenni kedves Enikőmet, hogy helyettem vigye tovább a blogot, a boltot; és mindent, ami az ékszerekkel kapcsolatos! Ő is nagyon ügyes, és most buzgó zsugor-gyáros; szóval örülnék neki, ha méltó utódommá válna, ha esetleg úgy alakul; mert Titeket sem szeretnélek cserben hagyni; no meg az eddigi munkám se vesszen már kárba...nem igaz?:)) 

Hát, ez volna az én tündérmesém.... :)))))
Végezetül, Edgar Allan Poe szavaival buzdítanálak titeket is arra, hogy váltsátok valóra az álmaitokat, mert ennél csodálatosabb dolog nincs is a világon...talán csak a szerelem; de most az álmokon van a lényeg:

"Dreaming dreams no mortal ever dared to dream before..."
















2 megjegyzés:

  1. Noémi, kb megkönnyeztem :D
    Van egy barátnőm, elég jól rajzol, de csak úgy hogy mintáról, és mindig is mondtam neki, hogy legyen tetováló, (jó még csak 17 éves... ) de azt mondta, hogy nem lesz, viszont nagyon szeretne az lenni, mondjuk szerintem se legyen miután megtudtam, hogy csak másol.. : )
    És ha összejön sajnálni fogom, hogy nem lesz többé igazi Habosbabos : )) de még is örülni fogok, hogy azt csinálod amit akarsz..és ha összejött szólj, megyek hozzád varratni. :D:D úgyis most van egy tervem.. :$ :D

    VálaszTörlés
  2. hát én is sírtam örömömben:D^^
    Azért is osztottam meg ezt veletek, hátha példaként szolgálhat más rokon lelkeknek, mint én...legyetek bátrak:))
    Viszont igen...másolással nem sokra megy, de gyakorlásnak jó. Nekem is mondta a "mesterem", hogy pl. portrét kezdetben gyakorolhatok úgy, hogy átindigózom a főbb vonásokat, viszont ne ezt szokjam meg...előbb-utóbb rá fog állni a kezem!
    Én is sajnálnám, de valamit valamiért... sajnos ebből kevésbé biztos,h meg tudnék élni, mint a tetoválásból...és hát igen...ez az álmom. most erre szeretnék koncentrálni, aztán meglátjuk mi lesz:)

    Jólvan, már sokan jelentkeznek:D:D

    VálaszTörlés